Kritikus infrastruktúra elemzés

A kritikus infrastruktúra fogalma az utóbbi évtizedben jelent meg a hazai szakmai életben és várhatóan teret hódít a köznyelvben is, ahogyan a lakosság számára is ismertté és tudatossá válik a kritikus infrastruktúrák védelmének fontossága.

A XXI. század új típusú kihívásainak rendszerében a 2001. szeptember 11-i támadások következményeképpen Európában is erőteljesebben megjelent a kritikus infrastruktúrák védelmének kérdésköre. Annak ellenére, hogy a világ több államában – az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, vagy akár Németországban – már hosszú évek óta a védelmi felkészülés egyik alapeleme a létfontosságú infrastruktúrák megóvása, terrortámadások „sorozata” kellett ahhoz, hogy egységesen felismerjük: ma már nem feltétlenül a sok áldozatot követelő támadások végrehajtása a terrorszervezetek fő célja, hanem az, hogy minél nagyobb káoszt, általános pánikot, lehetőleg súlyos anyagi károkat okozzanak, hanem mindenek előtt a kormányokba vetett hitet akarják megrendíteni. A folyamat akár minősített helyzet kihirdetésére is okot adhat abban az esetben, ha a helyzet eszkalálódása a kormányzat működését akadályozza.

A mindennapi élet zavartalanságát biztosító infrastruktúrák, vagy azok bizonyos elemei kiválóan alkalmasak ezen célkitűzések elérésére, támadhatóságuk pedig a nyilvánosság, a közhasználat és a nehéz fizikai védhetőség miatt nem igényel különösebb szakértelmet, sem szervezést. Ebből fakadóan a védelmi szféra – akár Európai Uniós, akár állami szinten – olyan feladattal szembesült, amelyet egységes megközelítés, közös érdekképviselet, szigorú elvárások és következetes végrehajtás útján, hosszú távú stratégiai célok meghatározásával valósíthat meg.